Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HETVEN NAP EMLÉKEZETE

2010.12.01

Hetven nap emlékezete

 

 

Beleléptél az életembe, mert ez volt a dolgod.

Szép voltál és ápolt, mert soha nem vagy más.

Amint fölém hajoltál, megérintett a vágy, de…

Amint fölém hajoltál, megérintett engem is…

Nem tudtuk, mi fog történni.

Te igazgattad a szálakat, én menekültem.

Bocsáss meg, hogy nem válogattam az eszközökben.

Én a rettenetes, kemény, egyedülálló nő most ki

voltam szolgáltatva.

Elfelejtettem, hogyan kell egy férfival bánni.

Elfelejtettem, hogyan kell elfogadni, hogy szeretnek.

Vadállati félelemmel menekültem, mert éreztem,

több bonyodalmat nem bírok elviselni.

Gyanakodtam rád és mindent gondoltam rólad,

ami jól elválaszthat tőled, csak ne légy az életemben.

 

************************************************************

 

Lassan megszelídítettél és én előbújtam a hátamon

cipelt házikóból. Megtanultam szeretni és elfogadni a tényt, hogy szeretnek. Elfelejtettem a szájamban történt változások miatti, önmagam rokkanttá nyilvánítását. Elfelejtettem, mert te megmutattad, legömbölyítetted, hordhatóvá, viselhetővé varázsoltad és bebizonyítottad, hogy semmit nem vont le a nőiségem varázsából. Egy egész életen át viselt saját fogsor után rémületes két sor korona.

 

************************************************************

 

Állati ösztönökkel kapaszkodni kezdtem beléd, mert jóságod nem normális. Van benned valami hihetetlen kerek és sima, a megváltói jóság utánozhatatlansága megdőlt. Eltanultad tőle.

Nem tudsz haragudni rám, mert tudod, hogy félek és ösztönösen vágok, hogy menekülhessek. Te mindig elállod az utamat.Egy megközelíthetetlen toronyból (ami csak egy félős kis béka volt), szerető, kedves asszonyi lényt, ölelő cicát teremtettél.

 

************************************************************

 

Az, hogy szeretlek téged, szegényes és nem fejez ki semmit abból, ami bennem irántad lakik. Fényt hoztál a sötétbe.

A sötétet, amit imádtam, elvarázsoltad fekete bársonnyá, hogy ott ölelhessem meztelen, bársonyos tested és feledkezzek meg mindenről a világon. Sem szóban, sem tettekben nem bántottál meg és nem hazudtál nekem. Kíméletből elhallgattál történéseket, de ezt abbahagytad, mert láttad, mennyire fáj – kirekesztettnek lenni.

 

************************************************************

 

Soha nem felejted el, hogy pár szóval tudósíts, mi történik a különböző napszakokban. Édes telefonokat kapok és biztosítasz arról, még mindig szeretsz, mert tudod, hogy ostobán rákérdeznék…Nem okozol fájdalmakat, mert amik velem történtek, csak én felejtettem el, neked ma is fájnak.

Ezektől meg akarsz váltani engem.

 

************************************************************

 

Már elküldött a jóisten egy igaz embert hozzám, hogy méltó helyről távozzék a világból, mert ezt az ajándékot, ezt a tisztességet ő megérdemelte. Örülök, hogy vele lehettem.

 

Most elküldött téged, hogy végre, az alkony szélén, tanuljak meg valódian élni és szeretni, mert – talán megérdemlem***

Neki a „küldeményt” köszönöm, neked azt, hogy vagy…

 

 

thao

 

(2007)

Kép

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.