Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MI KETTEN...

2011.02.12

Mi ketten…

 

 

…külön, te, meg én,

külön, te meg én,

lézengtünk

létünk peremén,

létünk peremén,

nem szóltunk róla,

mennyire fáj…

 

vesztettünk társat,

te, meg én, nem tudtuk,

hogyan, te meg én…

morzsoltuk hát tovább

a napokat…

lelkünk jobb része, biz

ottmaradt, ott a nemlét

fenekén, sűrű sötétjén,

a semmiben…

 

s akkor te jöttél és

megigéztél, fájdalmad

rokon, s a szíved is…

próbáltuk újra,

egymáshoz bújva,

soha nem feledve

a kedves holtakat…

 

egyszerre láttuk, te,

meg én, van tovább,

együtt, te meg én,

őrizve múltat,

sejtve jövőt…

ki volt ott biztos,

csak elnagyoltuk,

de az okos szívek

lendültek át…

mostanra ketten,

te meg én, ketten,

te meg én, gyógyultabb

szívvel, te meg én,

egymásban bízva,

te meg én, talán

még lesz egy

más jövő nekünk,

attól, hogy folyton

emlékezünk….

 

reméljük, együtt,

te meg én, együtt,

te meg ég, együtt,

te, meg

én…

 

 

 

 

(Emlékezve a nagyszerű filmre

„Egy férfi és egy nő” )

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.