Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kéktiszta szerelem

2010.02.05

Kéktiszta szerelem

 

 

/dolgozat/

 

 

Fejes Endre nekem a hétköznapok bibliája, a szó legnemesebb értelmében.Miért vagyok annyire elkötelezve az irányában? Mert száraz és tárgyilagos, mint jómagam a mindennapi életben. Számomra minden mondata tőmondat. Ha kétezer szóból áll, akkor is. Nem láttat, nem befolyásol. Szárazan odateszi – egyed. Hogy mennyire, de mennyire nem száraz, milyen árnyalatokkal dúsított ez a látszólagos szenvtelen tényszerűség, azt én már régen megértettem.

 

 

A Kéktisztában olyan egyszerű a képlet, mint a pofon. Preisz Feri, a gyár fenegyereke olyat akar, mint minden más, megállapodott ember. Családot és szerelmet. Először vétlenül esik a szerelembe, majd szívós munkával családot akar belőle faragni. Ebbe belebukik. Ennyi tisztességes szándékba hogyan lehet belebukni? Nagyon egyszerűen. Rossz helyen keresi. Erről viszont ő igazán nem tehet. Erről tényleg nem. Amikor kimondja: - Elmegyünk,Mária! – akkor már kiszenvedték a létező összes kiszenvedni valót, amit ember csak végig golgotázhat. A tisztaság ott vélhető, ha saját lábra állnak. Mert Mária nem szabad. Rendes házasságban él Kendur Józseffel és kislányával. Meg van ő ezzel a helyzettel elégedve, hiszen Kendur József magatartása soha nem adott arra okot, hogy róla bármi rosszat lehessen mondani. De eljön a szilveszter éjszaka. Eljön az üzemi bál. Az előcsarnokban állnak szemben Preisz Feri és Mária.  Nem történik semmi. Nézik egymást. Rengeteg kérdéssel, millió fájdalommal és kéktiszta szerelemmel. Ez a szerelem olyan tiszta, annyira nem igényel se védelmet, se magyarázatot, hogy a sok lakásígénylő közül a holtfáradt, örökké munkahelyén gyűrődő, emberi sorsokat igazító, magányos párttitkár is melléjük áll és megkapják az egyik új lakást. Ők hárman, mert a gyereket állati szorongások közepette öleli az anyja. Kendur József eleinte próbálkozik. Rózsaerdő a lakásban, könyörgés, anyjának követségbe küldözése.

Aztán belátja, itt nincs tovább. Távolsági buszsofőr lesz. Kilép a gyárból és idővel egy tanítónőben társra is talál. Példaértékű, hogy a találkozók hármasban zajlanak, Mária, Kendur és Preisz beszélik meg a válás részleteit. Meg azt is, nincs helye mocskolódásnak. Preisz magához ölelné a világot. Leendő anyósához viteti a csillogó televíziót és az egész család átszellemülten figyeli a jégtánc bajnokságot. Preisz tele van hittel. A párttitkárnak is elmeséli, húsosos kukorica- levelet fog ültetni az erkélyre és ez az otthon maga lesz a napfényes boldogság. Megvan minden. Szerelmesek, megtörtek, de boldogok, mint soha még. Ekkor jön a kislány dacos, visszafordíthatatlan ellenállása. Nem akarja elfogadni a helyzetet. Nem óhajtja felfogni, hogy apját, aki semmit nem követett el, kirekesztették az életéből. A midennapos apából vasárnapi apa lett. Őrült és értelmetlen veszekedés, ordítozás tör ki Mária és a gyerek között. Eredménye pedig a CSÖND, amely végérvényesen beköltözik a csőbútoros, húsos kukoricaleveles lakásba. Fejes itt is jól fejbevág minket: tanulj gondolkozni, ember! A gyerek is tényező ! A feje fölött nem lehet intézkedni. A szerelem létjogosultságát nem vitatja senki. Bekövetkezett, mint egy természeti pozitív katasztrófa. Ellentmondásos, de másként nem tudok rá szavakat találni. Én ilyesfajta esetekben leültem a gyerekeimmel – bármilyen korúak voltak és a vásárlástól az emberi viszonylatokig bezárólag feltártam a helyzetet és kérdeztem. Nagyon hangsúlyosan kérdeztem és figyelmesen odahallgattam.

Mindig okos válaszokat, meglepő meglátásokat kaptam. Segítettek, ösztönöztek, néha gondolkodásra késztettek, de értelmetlenül soha nem fogtak vissza. Bár én kicsi kortól ezt a beszélgetős stílust honosítottam meg, nagyságrendekkel voltam könnyebb helyzetben, hiszen  a  Kéktiszta- féle szakadáskor engem már felnőttek vettek körül. De ahogy apró korukben el tudtam mondani, nem kell ordítani az orvosi rendelőben,mert ez fog történni és ez szükséges, halaszthatatlan, úgy Mária és Preisz is vehette volna emberszámba a gyereket.

El lehetett volna szép, világos, emberi szóval mondani: édesapa derék, becsületes ember, nem vétett senkinek. Ugyanúgy szeret téged és te is ugyanúgy szereted, mint a történtek előtt. Az emberek életében azonban beállnak érzelmi változások. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem tudjuk megmagyarázni, de én, az anyád és Preisz Feri annyira szeretjük egymást, hogy együtt akarunk élni.Én változatlanul tisztelem és szeretem apádat, de ez a fajta szeretet nem elegendő ahhoz, hogy két ember tovább egy lakásban, egy családként éljen.Te még szerencsésebb is vagy, mert neked két családod is lesz. Itt velünk, a hétköznapokban és apáddal bármikor, amikor ráér, hiszen tudod, távolsági buszsofőr. Más határozza meg a beosztását. Kérlek, fogadj el minket, fogadd el azt a tényt, hogy eggyel többen szeretünk és máshol fogunk lakni. Nem könnyű, de kérlek, a kis okos fejeddel gondold át és ezt a megváltoztathatatlan helyzetet tedd könnyebbé számunkra és édesapád számára is. A te megértéseden sok múlik. Nyakamat rá, egy ilyen beszélgetés után a csőbútoros lakásba nem az ellenállás és az örök hallgatás költözik be, hanem a gyerek felfogja, megszokja, megérti és több szeretetből többet profitál. Attól, hogy Mária eszköztelen és megrázza, majd megpofozza a gyereket, nem maga mellé gyárt érveket. Kendur Józsefet emeli ezzel éteri magasságokba, önkéntelenül.Nem elég okos a szíve ahhoz, hogy a két sínen futó szeretetet összeszelidítse.

Preisz jól meglehetne a kislánnyal, ha Mária eszköztelensége nem csinál belőle eleve ellenséget. Lehet egyszere szeretni ugyanolyan hőfokon férjet és gyereket.A kétfajta érzelem bár azonos hőfokú, mégis külön sínen fut. Nem vetélytársak.

 

 

Régen megtanultam, Fejes csak jól rábólintott arra, amit egész életemben törvényként gyakorlok és tisztelek: A kimondatlan szó mérgez. Ki kell mondani a dolgokat, érvelni kell, igazat kell mondani, a kérlelhetetlen valóságot. Ha nem tesszük, jóvátehetetlen károkat okozunk – egy életre.

 

 

thao

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.