Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jóestét nyár

2010.01.28

 

 

 158916.jpg

 

 

 

 Jóestét nyár…

 

/dolgozat/


Fejes Endre a Bibliám.Nagybetű,mert így érdemli. Az emberi lélek olyan mélységeit tárja föl, laza esztergályos kezekkel (eredeti szakmája, precíziós munka, nem tudna róla ilyen behatóan írni, ha nem csinálta volna soha) amikre puha művészkezek csak ritkán képesek.Fejesül megy egyáltalán. 
Ők ő-ül írnak. Nem rosszabb, olyan. Fejes nekem halálomig Fejes marad.


A Jóestét nyárban könnyen eltévedünk.Felvázolva egy megtörtént esemény, alaposan, mélyrehatóan. Várjuk a méltányos ítéletet, hiszen az elkövető önmaga áldozata. Nagy sokára (hetvenedik olvasat) gyulladt ki fejemben a villanykörte.A gyilkos nem a sötétkék ruhás. Azért nincs neve,mert alakja fogalom,ráismerünk, beazonosítjuk.Belőle egy létezik. Ő hibát követ el, mert ugyan ő a hunyó,mert ő hal éhen a nagyvilági élet káprázatának kergetésében. Egy pici prücök van. Ő álmodik, fizet, éhen hal.Eddig az ő dolga. Az emberi alattomosság, amely elvár, követel és vaksi szemmel görög diplomatát lát egy összeesett sötétkék ruhában – az az igazi gyilkos. Ez a szerencsétlen a Royalban kifizeti a havi bérét.
Nem számol semmivel, csak egy estére „úr” volt.
„ – Meghajolnak előttem,frakkban, szmokingban! – „ Ez neki megéri az egész havi szilvát. Baj van a fejével, de ő nem károsít. Az irreális, nagyra törő, sötét vágyak, azok ölnek és még ráadásul szerencsétlenünk kezébe adják a borotvát is, ami pontot tesz az álmodozások korára. Ha Karácsony Nagy Zsuzsanna nem vágyik oly eszelősen az útlevélre (nem a disszidált vőlegényre, fenét, hol van az már). Ha nem szűk a haza határa neki,mivel itthon mindene van és nem akarna még többet – valódi Nyugatot - , ez a történet nem így ér véget. Egyszer biztos elkapták volna és valahogyan kiemelik az egyébként tehetséges fiút a kültelki mocsokból. Kap egy kis ejnye-bejnyét is. Természetesen.
De amikor egy számító, gazdag bestia elkezd akarni, ottan fenődik a képzeletbeli borotva – rendesen.Aki ennyire benne él a jólétben,társaságokban forog, belvárosból öltözik, amikor más csak nézni jár oda, az nem venné észre, hogy diplomata nem fecskében fürdik a Balatonban? Ne játsszuk már az ártatlant! Nem látja, hogy a sötétkék ruha két fillért nem ér, már lefoszlik a tulajdonosáról??  Ne játsszunk már!! Ő nem AKARJA látni, mert a jelentéktelen figurára rá se néz – pedig megtehetné.
Ő csak az áhított útlevelet látja, s ebbe belevakul. Amikor a Royalban hófehér ruhában tündöklik, akkor sem tűnik fel ezen az angyali fiatal arcon a kiéhezettség, a kialvatlanság és a nyilvánvaló rongycafat? Mindenkinek föltűnne, aki a szíve mélyén emberséget hord, nem akarnokságot, kivagyiságot, flancot, még többet…még többet…még többet…Ez az, ami megbocsájthatatlan.Ez az, ami börtönt érdemel, vagy psychiátriát, de az túlontúl jó neki. Amikor az erdőben vagyunk, a fiú kitálal. Szavai,melyek érthetőek, egyszerűek, gördülékenyen fogalmazottak – hordozzák a végítéletet:
- Én lakatos vagyok.Gyári munkás. A havi kerestem nem elég a ruhára, ami rajtad van.Engedj futni. Egy ujjal nem értem hozzád, csak szeretlek.Engedj elmenni! – Erre e téboly:
 - Nem igaz!!!!!!! Jézus,Mária nem igaz!!!! De majd én megmutatom!!!!! – Nem is érdemes a gyűlöletes fröcsögést tovább idézni a királynői termetű és posvány-lelkületű Karácsony Nagy Zsuzsanna hazug szájából. A fiú ettől a rettenettől pánikol be. Mire lehet képes ez a boszorkánnyá változott, érinthetetlennek vélt tündér? Itt elvégeztetett. Jön az újságpapírba csomagolt borotva és a fiú keze fogja ugyan a nyelét, de a Sors vesz elégtételt az alattomosságon, a számításon, az elkényeztetettségen, a szűkszemű galádságon.


Fejes Endre azért zseni, mert EMBER. A könyv végére még szűkszavúbb, mint a történet alatt végig, hiszen csak utalásokból rakjuk össze ezt a sorstragédiát. Egy szegény ,elhagyott, reményvesztett gyerekember vágyát: - olyannak lenni,mint a „nagyok”, de most, azonnal. Az író a végére annyit ír :- bízunk a törvény méltányosságában. Akkor még akasztottak. Remélem,ő sok év után kikerült.Nem tudom, ezzel nyert-e valamit. Végszóként egy magánjellegű megjegyzés.A tökéletes sötétkék ruhás fiú számomra Harsányi Gábor volt és marad, mindörökké.

thao

 

*********************************************

 

(Alant beidéztem a korabeli újságcikket.

A valójában Szőllősi Györgyként létező gyári

munkás, a gyilkos tetteit és a végső - nagy

leszámolást 1962-ben hajtotta végre. Minden

körülményt figyelembe vettek, de nem volt

kegyelem. December 31-én felakasztották.

Fejes Endre 1969 - ben írta meg remekművét,

amikor a főhős már hét éve porladt a föld

alatt.)

 

***********************************************************************


SÁPADT ANGYALARC…


Megzuhant ruha, horpad hasú
Soványság, szilvavacsora, de:
Van a hónapban egy éjjel,
Csak egy, amikor nekem
Hajlong egész pincérsereg!
Adok száz forintot, pedig
Tíz se jár…
Ma este, itt én vagyok király!
Ma este, itt én vagyok király!

Szürke az albérlet a vénasszony
Ronda, mint a bűn, az ágybérlő
Durva, még pofon is legyint,
Mert szavakat tanulok, épp
Angolul, nem tetszik neki,
Mert nem érti sehogy se,
Milyen az éjjel, a pazar
Csillogás, mikor görög zászló,
Bőséges vacsora, whisky,
What szikszti nájn…

Úgysem tudják meg, le sem
Tudnám írni, de a magnóról
Jól megtanultam hogyan
Elegáns kimondani, kérni…
Hány lány szédült meg ettől,
Pedig olcsóbban is élhetnék,
Méltón is szeretnék, mert
Vannak rendes lányok, de…

Akkor hova lenne az egy-éji
Csoda, a csillogás, száz forint,
Taxi, vacsora? Kit érdekel,
Zakómban már megzuhant a
Kanavász, a szentek keze tartja,
Leesne rólam, ha az isten
Rám még nem vigyáz…
Ad esélyt, ismerjem el…


De jön a Balaton, a szőke nő,
Nyomában virágot terem az
Idő és nem tudom, hogy ő
Aljas, ő használ engem, csak
Csodálom, bámulom, s az
Autót könyörgöm , jöjjön
Ez egyszer még, eléje ki, hogy
Elhitetni tudjam, vagyok valaki,
De a nő számító, csavaros dög,
Nem angyal, nem kedves, a
Szava dörög és hiába zászló
És what szikszti nájn…

Borotva nyakára és ez a talány,
Mert esküszöm, bámulni akartam
Őt, virágot sokat és nem temetőt,
De nem érti, kapzsi és belevakul
És csúnya lesz, gonosz és nem
Válaszol és nem érti, soha meg,
Az élet egy nap, Royal és fényűzés,
Taxi és portás és idegen, hadart
Szavak, jól van hát jó estét,
What szikszti nájn, s az
Életem most már a bitóra vár…
Életem most már a bitóra vár…

Jó estét, jó estét – ÖRÖKRE – nyár…


thao

**************************************************************************************

 


JÓESTÉT NYÁR –  AZ IGAZI TÖRTÉNET (újságcikk)


1962. október 1-jén a Fővárosi Bíróság különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért halálra ítélte Szöllősi György huszonkét éves budapesti lakost. Az Acélöntő és Csőgyár munkása három hónappal korábban, július 12-én a csillebérci erdőben borotvával meggyilkolta, majd lefejezte S. Ildikó huszonöt éves könyvelőnőt.
A jelentéktelen külsejű fiatalember - írta másnap a Népszabadság - már évekkel ezelőtt észrevette, hogy egyes nőknek imponálnak a külföldiek. S mivel azt tapasztalta, hogy műveletlensége miatt sem állnak vele a lányok szóba, elhatározta, hogy külföldi diplomatának adja ki magát. Szegényes albérletében idegen szavakat biflázott, gyakorolta a tört magyar beszédet, és készített egy igazolványt is, amelybe a Viktor Jarosinszky nevet írta. A lányokat washingtoni diplomata papával, zürichi kül képviselő nagybácsival és az egyik nagykövetség fényűző kocsijával szédítette: az utóbbi használatáért alkalmanként száz-kétszáz forintot fizetett a sofőrnek. A gyárban megkeresett ezerhatszáz forintja hónap elején gyorsan elfogyott, hiszen bőkezűen szórta a százasokat a legjobb éttermekben, bárokban. Szöllősi ilyenkor bejelentette, hogy a kötelesség külföldre szólítja. S egyes lányok, sajnos, hosszú ideig felültek a primitív fiatalembernek - írta a Népszabadság.
Bár a fiú több lánynak is házasságot ígért, csak Zs. Ilonával való megismerkedése után lepleződött le. Ő ugyanis gyanút fogott és kutakodni kezdett Szöllősi valódi személyazonossága iránt. Az ál diplomata ekkor - mint a bíróság megállapította - sósavat kevert egy cinzanós üveg tartalmához: Zs. Ilonát csak a véletlen szerencse mentette meg a halálos mérgezéstől.
Nem sokkal később, Siófokon találkozott Szöllősi a rendkívül csinos, jó családból való S. Ildikóval. Kapcsolatuk Budapesten folytatódott, két mondvacsinált külföldi út között a fiatalember elegáns szórakozóhelyekre vitte a lányt, aki hamarosan beleegyezett a házasságba. Csak testvére ösztönzésére kezdett el érdeklődni a diplomata után, akiről így megtudta, hogy közönséges szélhámos. Szöllősi ezután egy diplomatatalálkozóra hivatkozva hívta fel a szabadság-hegyi Vörös Csillag Szállóba Ildikót, aki el is ment a randevúra. A fiatalember az erdőben, az aznap délután vásárolt borotvával ölte meg.
A bíróság többféle pszichés problémát is megállapított Szöllősi Györgynél, akit végül beszámíthatónak nyilvánítottak és halálra ítéltek. Fellebbezését december közepén elutasították, december 31-én kivégezték. Történetéről Jó estét nyár, jó estét szerelem címmel 1969-ben Fejes Endre írt regényt. Ebben a fiatalember és az üzemi párttitkár alábbi, természetesen fiktív párbeszéde is olvasható:
- ...Maga nyolc általános iskolai végzettségű. Nekünk módunk van beiskolázni. Ezzel a rendkívüli szorgalmával leérettségizhet, később diplomázhat. Mérnök is lehet magából. A fiúból ellenállhatatlanul buggyant ki a röhögés.
- Na ne mondja! És akkor mi van? Leszek egy szar magyar mérnök.

N. Kósa Judit

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.