Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A piros üveggolyó

2010.06.12

A piros üveggolyó

 

A nagy gazdasági válság évei alatt egy Dél - Idaho -i falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az áruért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű, zöldbabos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.

- Hello Barry, hogy vagy?

- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a        babot... nagyon jól néz ki.

- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?

- Erősödik, napról-napra erősödik.

- Az jó. Segíthetek valamiben?

- Nem,uram. Csak csodálom a babot.

- Szeretnél belőle hazavinni?

- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.

- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?

- Csak egy üveggolyóm van.

- Tényleg? Hadd nézzem csak.

- Tessék, itt van. Nagyon szép.

- Igen, azt látom. Hm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?

- Nem egészen ... de majdnem.

- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot, és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.

- Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Kis mosollyal így szólt:

- Van még két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek.  Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.

Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr jóságán. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem el ennek a férfinak a „csere" üzleteit. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem, hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el akartak menni a temetésre, én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézett rájuk, férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek.  Az asszony könnyes, kék szemei követték lépteiket, amint egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál. Megfogták a halott kezét, majd tovább indultak. Mindhárman szemüket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemmel megfogta kezemet, odavezetett a koporsóhoz.

- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt álltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. Most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát, a színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessék a tartozásukat... Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.

Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat.

A férje kezében három fényes, piros üveggolyó pihent.

                                            

                                            *

 

 

Mit is közöl velünk ez a  történet:- Szavainkra nem fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Kívánságom számodra a mai napon: csak egyszerű csodák - frissen főzött kávé, amit más készített el neked. Váratlan telefonhívás, egy rég nem látott barátodtól.

Zöld jelzőlámpák a munkába menet. Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz. A legrövidebb sort az élelmiszerboltban, egy jó dalt a rádióban. A kulcsaidat ott találd, ahol keresed. Kívánok neked egész napra boldogságot és apró örömöket, hogy ezek által érezhesd, különleges ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet, boldogságot és örömöt. Azt mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy megtalálj egy különleges embert. Egy óra, hogy értékeld. Egy nap, hogy szeresd.

Viszont  egy egész élet, kevés, hogy elfelejtsd.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.