Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az újságíró tisztessége

2010.03.09

 

 

 

 

AZ ÚJSÁGÍRÓ TISZTESSÉGE

 

 

Rettentő szégyenbe estem minap. Fröcsögő, gusztustalan, gyűlölettől dadogó szalagcímmel gyaláznak, mélyen övön alul egy közszereplőt.Aki egyszer kiteszi orcáját a nyilvánosságnak, eleve nagy rizikót vállal. Ez a támadás azonban minden képzeletet felülmúlt.

 

Nem kötelező mindenkit imádni. A sajtó azért van, hogy híreket adjon. Eddig rendben is volna a dolog. Az én halott  férjem méltán nevezhető újságíró fejedelemnek. Tizenkilenc éve, 43 évesen ment el. Az ő villany írógépéből SOHA, SEMMILYEN GYALÁZKODÁS KI NEM KERÜLT. Merészelt beszélni elesettekről, mert boncolgatni tiltott témát, csőstül. De emberi fájdalomba nem lett volna képes gázolni SOHA. MERT HOGY-  van, akit nem szívelünk. Azt le lehet írni, hogy az általa létrehozott produktummal nem értünk egyet. Kritika ugyanis létezik.

De idegen hálószobákban turkálni, feltépni sebeket, mert a gyűlölettől kifakadtunk, mint a genny – no, azt TILOS!!! És el is érkeztünk az újságíró felelősségéhez.Én nem vagyok az, nem is leszek soha és nem is lennék soha.Dacára annak, hogy antennáim mélyen érzékenyek mások bajai iránt. Legyen az rongyszegény, vagy pénzes – ámde tevékeny tagja ennek az össznépi játéknak, amit demokratikus társadalomnak hívnánk. Én nem veszem magamra ezt a felelősséget. Kiragadok egy-egy momentumot, elgondolkozgatok rajta írásban. El is olvassák, nagy szeretettel.Ezen én meghatódok és megyek a következő gondolat után.Gyűlölködni, alávágni, sarat dobálni, IRÍGYKEDNI – képtelen vagyok, hála a jóistennek. Genetikailag nem megy.

El kell fogadni, hogy a társadalom felszínén úszkálnak furi, színes halak. Őmiattuk lesznek színeink. Ilyenek, meg olyanok.

Nem mind géniusz, persze.

 

 

Salvador Dali az volt, namég, hogy!

Senki meg nem kérdőjelezte, hogy kutya helyett miért sétáltat Madrid belvárosában sörényes hangyászt? Felesége elvesztése után fölment még egy darabig haldokolni egy toronyba.Juan Carlos, a király, személyesen látogatta meg ott, a beteg ágyánál. Búcsút vett tőle. Tiszteletadás. Nem firtatott se hangyászt, se lilára festett fürdőkádakat, amikkel New- Yorkban belerobbant a köztudatba.

 

Amennyiben ennél sokkalta kisebb formátumú, picit exhibicionista attitűddel megvert közszereplőről van szó, az újságírói tisztesség ott sem engedi meg, hogy mélyen, gusztustalanul, fájón belevájjon.

 

EZ A MAGATARTÁS UGYANIS AZ ÚJSÁGÍRÓT MINŐSÍTI. VALÓSZÍNÜLEG NAGYON SEKÉLYES LÉLEKKEL VERTE A SORS. AKKOR MEG NE MERJEN ÚJSÁGHOZ NYÚLNI.

ÚJSÁGOT ÍRNI NEMCSAK HATALOM, DE  TISZTESSÉG DOLGA IS. GONDOLJA EZT ÁT, AKI BELEFOG A MOCSOKBA…NEM TEHETI MEG.

 

ERRE NEM SZÓL A JOGOSÍTVÁNY!!!!!!

 

thao

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.