Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Négysorosok

2009.12.04

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Kép

 

 

 

 

 

Szívem Ámora nem oly vidám,

De mindig hisz, mert hitnek lenni kell,

Hét csoda, vagy tíz, ki számolna má

Ha beköszönt az édes, várva várt.

 

 

 

 

 

 

 * 

 

 

Nem tudod, hogy mily csodás az ég, ha

Fölveszi jégszemed színét...

Jég alatt izzó parázs vagy

Nem tudja senki, te, meg én...

 

 

*

 

 

Andalgósan járni, hullt lombot rugdalni,

Semmire gondolni, örömet tanulni,

Még egy kicsit élni...

Egy kézbe kapaszkodni...

 

 

*

 

Visszagondolva elherdált nyárra, őszre, télre

Megindító, hogy nem kérsz semmit cserébe.

Elfogadod kis rongyos szívemet, ahogyan látod,

Törötten, meggyötörten, akaratoddal életre varázslod.

 

 

*

 

 

 

ÁMOR? A kis kövér, huncut gyerek

Ki nyilával árván, egyedül ténfereg?

Hazavinném, fürdetni, enni, ágyba tenni,

Sokat, sokat, mindig csak mesélni - aztán elaltatni...

 

*

 

 

Valóság: - ha cirmos a szemed

Valóság: - ha csak engem követ

Valóság: - ha inget vasalok, s benne

Útravalónak simogatást hagyok.

 

 

*

 

 

Honnan tanultam mosolyogva élni?

Nem káromolva, könnybe hullva félni?

Embert szeretni, bölcsen, okosan....

Az üzenet mindig jön: velem vagy, kisfiam.

 

 

*

 

 

Kezemből csendben átvetted a tollat.

Adtam, mint engedelmes, jó kisgyerek.

Mosolygós napomat eztán majd te írjad!

Ettől lesz minden - sokkal kedvesebb....

 

 

*

 

 

 

Repül madár, repül idő - velem nagyon, nagyon.

Szeretni őket annyira, annyira nagy nyugalom.

Engedjen még az élet kicsit belőle, bátran elfogadom.

Hiszen a nagy is érzi, hogy a kisebb nélkül többé nem lesz...

már nem tudom...

 

 

*

 

 

Sokat emlegetett szárnyas kis pucér!

De nagyon keveset tehetsz te miértünk...

Az ember - vagy egy halmaz szeretet,

Vagy elutasító - veled, vagy nélküled....

 

*

 

 

Bizonytalan lettem - azt mondtam: nem szabad!

Keserű ízzel a számban letenni készültem örökre a tollat.

Te szelíden a kezembe adtad, nem szóltál egy árva igét.

Tudtam, nem tehetem többé, hisz feleztük a gondolat üzenetét.

 

*

 

 

Nem számít répaföld, nem érdekel a por!

Bennünk élsz, itt vagy velünk, a kicsinek rólad

Mindent elmesélünk. Ti nagyok lenéztek ránk,

S megnyugszunk - hiába...semmi se volt!

 

*

 

 

Van szép, van jó, van csúf, van régi.

Ne gondold, te vagy egyedül, ki kiválasztatott!

Tehetség, jóság, talán jövendő kis öröm...

Mi téged valódi emberré avatott !

 

 

*

 

 

Amikor gyökeret ver bent a szívben

Az átok, megszokott félelem,

Gond nélkül, mosolyogva élni

Az ember többé - szinte...képtelen.

 

 

*

 

 

Fenyőtű, tölgylevél, szellő fúj, földet ér.

Hegyi avar várja léptünk,

Házunk tudja: - visszatérünk...

Fenyőtű, tölgylevél, szellő fúj, földet ér.

 

 

*

 

 

Erdélyben, emlékszem, magas és hűs a millió fenyő.

Csöndjük sejtelmes, leheletük békés, fölöttük örökre

Megállt az idő. Lehet talán remélni, egyszer valahogyan...

Valamiképp velünk is megáll, ettől elfelejtem, mi is az: - halál.

 

 

*

 

 

Jól nézd meg, kivel parolázol!

Csak tiszta emberrel fogjál kezet!

A hamis érintés sokáig éget,

De sose mocskolhatja becsült tenyered!

 

 

*

 

 

Fényezni a semmit, a másét,

Az igazság arcát szégyenpír lepi...

Kimondani nyíltan a VALÓSÁGOT

Lelkének békéjét ki - ki, csak így leli!

*

 

 

Esik, szomorún sírnak angyalok, de

Lehet, csak a felhő a földet öntözi?

A kettő közül végül mi igaz?

A helyes választ lelkünk mélye rejti...

 

 

*

 

 

Hercegnőm, ön öt percre izgalmasabbnak tűnik nekem,

Mint a disco, a kártya, a nők és a rulett, talán

Megpróbálom, milyen az a fajta élet,

Mikor az ember az istenekkel....versenyt nevet!

 

 

*

 

 

Már azt hittem, fölösleges vagyok.

Már belenyugodtam: - ez, csak ennyi volt.

Már azt gondoltam, menni kéne végre...

Nem engedik, szívet és gordonka hangját kaptam cserébe.

 

 

 

*

 

 

Mária szája szögletében csak megállt egy árva könny.

Szépséges fiát korbáccsal verték, tűrni kellett,vágott a közöny.

Ez alatt odabent szétvetette a szíve, s üvöltött: - ELÉG!

Most mindketten meghalunk, kicsim, de föltámadunk még!

 

 

 

*

 

 

Amikor életed szelíden kezedbe lehel egy csodát,

Amikor hajnalban letörlöd álmodó kedvesed homlokát,

Amikor ráébredsz, mégis íze van a szélnek,

Akkor biztos lehetsz: meglátogatott...az ÉLET!

 

 

*

 

 

Léptet dajkál, otthagyottat, árva, esti szél.

Minden régi szót megőrzött, lengedezve fél.

Nincs ereje, neki sem, arra gondolni, mi lesz velünk?

Ő már elfújta, amit lehetett, de tényleg: - mi lesz mivelünk?

 

 

 

*

 

 

Van, hogy az Isten Fia leül velem a padra.

Nem ér hozzám, nem szól, de a lelkem hallja.

Ilyenkor világos előttem minden kérdés,

Elveszett világot törölni, éretten - nagy érzés.

 

 

*

 

 

Sötét félelem útjából ki visz ki?

Ha elszáradok, ki jön majd öntözni?

Ha lehull virágom, ki bizonygatja :- zöld levelem szép?

Ha végleg elalszom, lesz ki megfogja árván maradott kezét?

 

 

*

 

Tűz, víz, jég, hó, nyár, tél, fagy

Lelkem, többé már ne hagyj

Más irányba fordulni

Hinni, hinni...s nem kapni ?

*

 

 

 

Biztonság a fiam keze,

Mértéket ad anyám szeme,

Tűz ég őszi éjszakán,

Várok még, mert várnak rám...

 

 

*

 

 

Körülvesz ám a szeretet,

Dajkál, mint halott gyereket,

Ölében ringat csendesen,

Kezét nem nyújtja - SOHASEM!

 

 

 

*

 

 

Én akarom, hogy váltsd meg a világot,

Szeretném, ha arcod nem érne bosszúságot,

Én kívánom, mert jóra született vagy,

A világot - magad módján - csak eligazítsad!

 

 

*

 

 

Mikor pont úgy érzed, most aztán nincs tovább,

Mikor elvesztetted a sorsod fonalát,

Mikor arra gondolsz, dobod az egészet,

Pont akkor találsz meg valós, értő szívet.

 

 

 

*

 

Légy anya! Tanulj szeretni!

Tanulj meg mindent, szívből odadobni!

Oktatni, nevelni, simogatni - félni,

A Mindenhatóval szépen...békét kötni.

 

 

*

 

 

Mi vár ránk, senki se' tudja.

Tétova jeleket írunk a homokba.

Széttörölni őket van-e jogunk?

'Anno ezt megtette a mi Urunk...

 

 

 

thao

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.