Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sziget - kék

2010.02.26

Sziget – kék

 

 

 

Az utazási iroda vezetője jó kereskedő volt. Nem tegnap kezdte a szakmát. Azonnal látta, tudta, érezte, kinek mi kell. A fali parafa-üzenőre tűzködött rengeteg színes köszönő lap tanusította , nem egy embernek szerzett már maradandó élményt emberismerete, tapasztalata.

 

 

 

A két szegény lelki szakadt egymástól teljesen függetlenül kereste föl az M-Tours irodát. Annyira ki volt a …szóval tele volt a téli lábbeli mindkét esetben, hogy határoztak. Vagy gyorsan csinálni valami szokatlant, vagy a TB fog károsodást szenvedni idegosztályi ápolásuk okán. Menni jobb, mint az elmegyógy és… ezért döntöttek emellett az eszementnek tűnő ötlet mellett.

A szálkás, izmos, nagyon sármos pali árkos szeme mindent elmesélt a sokat látott hölgynek: - Önnek uram meleg kell, tengervíz és nyugalom! Ne féljen attól, hogy az utazás csoportos. Nem kötelező komolyan venni a közös programokat, egyedül az étkezési ültetést kell elviselnie. Ugyan magam ellen dolgozom, de kötelességem megmondani a következő árkategóriánk olyan magas, amire önnek most nincs szüksége – ha beleszólhatok az életébe. Menjen nyugodtan. Felejtse el az egész világot! Ha nem cserélődik ki, esküszöm, visszaadom az egész utazás összegét! – A holtfáradt pali boldogan vette az eligazítást, s mivel maga is üzletember – féleként kereste a mindennapit, látta, a nő piszokul érti a dolgát, mellesleg jó emberismerő. Helyzetfelismerése sem kutya. Fizetett, aláírtak, repülőt egyeztettek. Még tanácsokat is kapott, mit vigyen magával, hogy ne terheljék fölös kacatok.

A női jelentkezővel, aki szintén magában érkezett, ugyanez játszódott le. Természetes, hogy a nők bizalmasabbak egymással, így terítékre került sok fájó pont, össze is tegeződtek. A tours madamka nem késlekedett:

- Anyám, a szigetet neked találták ki. Ráteszel egy nagyot a világra – bélyeget gondoltam – és kifekszel a napra, vagy a pálma alá, aztán meg vagy mentve .- Itt is egyeztetés, viszont már a kollekció kellemes kitárgyalása  részletesebben történt. Csak hamar, hamar, mert kibuksz! Ez volt a sokat látott irodás csodatévő utolsó intelme. Budapestről indult a gép. A női hölgy átment Rezeda Kázmérba, mert tájékozódása a nullával egyenlő, ami Budapestet illeti. A Tours ezt is megoldotta. Tól – - ig szállították, mire feleszmélt, a terminálon találta magát. A repülőút hamarabb lement, mint gondolta. Egyenes járat volt. Nem kért semmit. A légikisasszony szíves kínálását kedvesen utasította vissza. Autóban sem eszem. Itt meg minek. Fakír hangulata volt, ezt nem lehet kizárni. A szálloda olyan volt, mint a képen. Semmi átverés, a szoba tengerre nézett, s az előre félve várt szobatársnő súlyosan megbetegedett. Elnyúlt az ágyon, érezte a meleg szellőt, kezdett nyugodni, kisimulni. Vacsoráig ki lehet pakolni, sőt csatangolni is lehet a parton. Azt úgy hiszem, mondanom se kell, a ravasz boszorkány a Toursból egy turnusba tette a két szárnyaszegettet. Vagy lesz belőle valami, vagy nem, de szaglása általában nem csalt. A parton össze is futottak, s mivel az ember ilyen helyen tízszer lazább, mint az aszfalton,

a meztéllábas, homokban kapirgáló nő mellé legugyorodott a szálkás, árkos szemű is. Már az ő karikái is jócskán vesztettek mélységükből .- Ezzel a csoporttal jött? - kérdezte olyan magától értetődően, mint ahogyan a napnak reggelenként fölkelni szokása. A nő készségesen válaszolt, változatlanul a homokot kapirgálva. Itt jött az újabb ámulat. – Magának is elege van?- ez a pali vesébe lát, vagy ide csak magamfajták jönnek, gondolta a nő, de illetlenül csak a vállán húzott egy nemtörődömöt.  - Nekem is, elhiheti, mennyire megértem. – Ez viszont már komoly volt és őszinte.

A nő akkor emelte föl először a tekintetét. Rögtön megidéződött benne az izmos, vékony, magas alak a terminálról. Egye meg a sárga penész a világot – gondolta magában lágyan. Mi a Jóistennek kellett nekem ezt a hangot meghallani? Nincs elég bajom? Kicsi kell hozzá, majd jól belézúgok, mint darázs a befőttesbe, oszt nézhetek a lukon. Nem volt már bizalma semmihez. Van ilyen pont az ember életében, amit lelki szívmegállásnak is diagnosztizálhatnánk. Élünk, csak minek. Pont ebben a hangulatban volt. A vékony, izmos pasas ezt nem volt hajlandó figyelembe venni. Valahogy megcsapott életébe új energiák költöztek, s szinte kötelezőnek tartotta ezt a kb. 56-58 kiló bánatot ugyanennyi örömre átváltani. Meg az is igaz,hogy megakadt a szeme rajta neki is, már az előbbiekben… Hejjj, Tours - Banya, de furmányos a te tudományod! De erre valahogy nem gondoltak .

Valahogy olyasmit éreztek, mint amikor valaki vércsere után a biztos halál elől elszabadulva lábadozni kezd. Vacsoraidő lett. Együtt mentek vissza a hotelba. Az ültetés természetesen hét határra szórta őket .Tours néni tapintata volt ez is. Ha akarják, megoldják, ha nem akarják ő nem szenvedteti a két szerencsétlent tíz napon át. Bizonyisten megoldották. Itt a sajnálatos távolmaradás (beteg

szobatársnő) adta az üres helyet. A pali sutyorgott valamit a személyzettel – milyen egy hapsi, ha tényleg akar valamit… Egyszerre szárnyaszegettkém azt vette észre, hogy a vékony magas, jelzett meghajlással megáll mellette: 

- Megengedné, hogy ide átüljek? -

Az én asztalomnál az idős úr most kezdte el ugyanazt a történetet harmadszor, pedig tíz perce vagyunk itt. Mi lesz később? Mentsen meg, ha van szíve! Mondták, hogy ön mellett van üresedés. Szépen tudok enni és jól fogok viselkedni .- Ennyi volt a monológ. Olyan ennivalóan adta elő ez a csupa mosoly, avval a hangjával nekije, fene a dógát, hogy mielőtt végiggondolta a szárnyaszegett, már rajta is kapta magát egy heves igen bólintáson. A vacsorát coctail követte. Mert ez itten így megyen. A coctail ravasz jószág. Dolgozó azt hiszi, nem ivott semmit, feje tiszta, mint a patyolat, de azt nem veszi észre, hogy úgy dumál, mint az imamalom. Beindultak mindketten, mint egy páros trafóház és ömlött a két élet sara egyazon képzelt vödörbe, amit később könnyű lesz egy mozdulattal jól kiborítani – lehetőleg a francba. A tíz napról Andersen tudna mesélni. Neki ugyanis jó mesélőkét adott a Magasságos. Pici hiba, hogy

Andersenünk ezt már nem érhette meg, időeltolódás okán.

 

 

Maradjunk annyiban, hogy a Tours iroda parafájára több sziget – kék képeslap is érkezett. Valamint a hölgyike személyes látogatása is megtörtént, immár a csókospuszi és a gyöngyharmat jegyében. Mit mondhatnék én, aki nem vagyok senki? Aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Ami összevaló, az össze is fog jönni, ember azt meg nem akadályozhatja  és szét nem választhatja, úgyhogy:

Csókospuszi és a gyöngyharmat!

 

 

thao

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.