Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álom

2015.10.02

201801.jpg

Álom

 

Mikor átölel a fáradt álom,

S benne, véletlenül, előkerül

Emlékem, ha már nem leszek.

Illatomat érzed a magányos

Párnán, s csak elillan a semmi

Belőlem, mint őszi levelek***

 

Mélyvörösek, sárgák, barnák.

Neked mégsem fog fájni, hogy

Már nem vagyok, s hogy idegen

Föld fölött száll, mi maradt

Belőlem, mert a gyermek után

Kell mennem – te is jól tudod.

 

Jóságod, a sok törődés, ne félj,

Nem fog elszállni a szélben.

Így, vagy úgy, veled maradok.

S mint a szeretet örök szépsége,

Ölel az emlékem, mert utoljára,

Mint nő, a tied vagyok***

 

Ami kicsit fáj benned utánam,

Ne bánd, hiszen jel, lélekvarázs,

Hogy voltam egyszer, s abban

Mennyi volt az öröm.

Nem gondoltam, hogy karodból,

Cirmos szemedből tűnök messze,

De, hogy így lett, a legnagyobb

Szerencse, kedves magadnak

Szívből köszönöm ***

 

thao

 

 

baby-ernyo11113.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.