Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Biedermeier idill

2016.10.10

220938.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Biedermeier idill

 

 

Az ősz lecsapott, jéghideg

Szél csavarja a fákat, de benn

Nem szűnt a varázslat, hisz

Meleg van – és várlak.

 

A kanapén egymás mellett

Ülünk, szinte meghatottan,

Ünnepélyes csendben, aztán

Megindul a hosszú fonál,

Kedves mondatok dús

Egymás utánja***

 

Édes arcod felém fordul,

Mosolyod a nyugodt, régi,

Megszokott. Inkább vigasztal,

Nem bántana soha, kedvem

Keresve villan az arcomba

Annyira szeretett

Szemüveged***

 

Az enyém rokonul visszavillan.

De jó így kettesben, szoba,

Szépség, kényelmes pamlag,

S a két pohár, melyekben a

Kétujjnyi vörösbor kínál,

Bíbor, vastag szalaggal***

 

Nem ütjük össze harangját.

Egymásra mosolyogva jelzés,

Ahogyan csak megemeljük,

S a korty után szétárad a

Zamat testünkben,

Nemes pillanat***

 

 

Tenyerem közé fogom kedves

Arcodat, s érezve az illatos bőr

Melegét, a két kéz otthonára

Lel, olyan szép! Szép és ápolt,

Mint egész lényed, s tudom,

Tenéked én is ilyen vagyok***

 

 

Még beszélünk sok apró semmit,

De ebben a sok semmiben maga

A mindenség rejlik, s tudom, el

Fogsz búcsúzni ma is, de nem

Marasztallak, mert annyira dús

Az élmény, ha tovább erőltetném,

Halottan lehullana, mint a lepke

Letörölt hímpora***

 

 

Éjjel veled álmodom majd, s az

Álmom nyugodt lesz, tudom.

Holnap is várhatlak, s valójában

Tovább hogyan? Azt még nem is

Kutatom, csak elveszek ebben a

Nyugodt szépségben, s csak

Halkan köszönöm meg a fényt,

A nem várt csodát, hogy nekem

Te vagy***

 

 

thao

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.