Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Biztosan emlékszem***

2016.01.15

189903.jpg

 

Biztosan emlékszem***

 

 

*** bár már nagyon régen volt.

Hosszú éveket éltünk le együtt,

S a türelemnek, s szerelemnek

Nem egyszerre, de fokozatosan

Vége volt***

Már nem akartalak oly forrón,

Mint ahányszor ezt te bosszú

Örvén tőlem sorra megtagadtad.

De még minden egyben volt,

Sok gyerek, a nagy házunk az

Erdőben, rajta sok, fényes ablak,

S ahogy esténként a közös hálóban,

Mit te annyira nem akartál, ha a

Hatalmas, kellemes franciaágy

Befogadott minket, én magzat

Pózban hátat fordítottam neked.

Te mögém bújtál szorosan,

Derekam átölelted***

 

Így aludtunk el, ez volt a mi híres

„S” betűnk, amit, lám, annyi idő

Múltán még nem felejtettem el.

Nem volt már ott kívánság, ahhoz

Túl sokat, túl mélyen bántottuk

Meg, sorra – rendre egymást***

De mélyen a szívek kérése ott

Kalapált, bár a tudat ezt nem

Követte:- Légy velem, kedves,

Úgyse tart már soká, legalább

Az „S” emléke kísérjen el

Minket, minden későbbi,

Magányos estre***

 

 

thao

 

 

img_20150928_034631.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.