Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolj rám***

2016.10.10

 

219968.jpg

 

 

 

 

Gondolj rám***

 

*** ha az őszi ég sötét kárpitba

Vonva elveszti színét, gondolj

Rám akkor is, mikor az indián

Nyár újra napot talál és ezer

Színbe vonja a teret, a fákat.

Tudd – nekem napsugár vagy,

Éltető fény, mely beburkol és

Annyi bántás után csak selymesen

Vigasztal, nevetni tanít***

 

 

Gondolj rám, mikor lehetetlen

Mellettem lenned, pedig vérzik

A szíved, de nem ide születtél,

Most az alkony felé nem ültet

Át az ember fát sem, nemhogy

Élete delét töltő férfit, kit haza

Még bizony várnak, de mi haszna,

Mi értelme egy asszony nélküli

Tájnak, háznak, elfogyott

Családnak***

 

Miattad leszek fény, tompa aranya

Múló idődnek, hiszen az én időm

Már sokkal messzebbre elment***

De nincs idő és nincs határ, hisz

A gondolat bárhová elszáll, és az

Akarat erős – mindenek fölött:

Boldognak lenni végre, fogni a

Kezed, fölnevetni az égre, tudni,

Már nincs választás többé***

 

 

Veled maradok, mézillatú

Csendem, halk szavú, finom

Kedvesem – most már

Mindörökké***

 

thao

219606.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.