Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyugalom

2015.06.28

195848.jpg

 

 

Nyugalom

 

 

Mikor már sehol nem voltál,

Akkor értettem meg, életem

Két jó döntése:- akarni téged,

Aztán menekülni tőled.

Amikor tudatosult az igazsága

A ténynek:- nem bírom ki veled,

Mert akkor meghalok, akkor

Lassan kisimult minden.

 

Nem tagadok meg semmit.

A jót, s a bűn rosszat nem felejtem.

Nagy idő volt, mit melletted éltem,

S ami volt, mind belém égett.

De a gondolat, hogy lássalak,

Már elképzelhetetlen,

Belebetegszem.

 

S tudom, ez furcsa, de ténnyel

Vitatkozni nem lehet, ezért nem

Engedlek a közelembe, s bár bennem

Házat épített a BÉKE, téged soha nem

Foglak látni többé, mert nagyon bántottál,

Bár nagyon szerettél – ez utóbbi az előbbi

Sötétjében semmit nem ér.

 

Gondolom – mocskot raktál rám,

Jó sokat. Nem érdekel, már kevés

Vagy, sőt nekem már semmi nem

Vagy, s előre ballagok egy már rövid

Jelen, s jövő felé, amiben, hál’ isten,

Nincs helyed, s ami a legfurcsább,

Te sem tudod, hogy magadnak

Soha, de soha nem bocsájtasz meg,

S bár ezt nem tudod, csak égsz és

Forogsz magad körül, mint szegény

Foxi, kedves kutyánk, róla édesanyám

Mesélt, hisz én még nem éltem.

Légnyomást kapott a háborúban,

Szegény kutya, a folytonos körfogást

Ezért abbahagyni nem tudta, le kellett

Lőni, mert van irgalom***

 

Ezt az irgalmat, mi számodra

A nyugalmat elhozza, én másra

Hagyom, hisz nem vagy nekem,

Nincs hozzád közöm, jelen arcodtól

Elrettenek, mert kegyetlen, mint

Az ütés, nem ismerem már, és

Kétségbeejtően

Öreg***

 

 

 

thao

 

 

camera-3-685.jpgkicsi.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.